Egy-egy feltárt temető, régészeti lelőhely vagy egy különleges tárgy mögött mindig is a történetet, az egyedi, a tárgyi emlékek pontos megfigyelésével, helyes értelmezésével rekonstruálható történetet kerestük. Minden emberi sors egy adott korszak lenyomata, annak szerves része. De mégis az egyének élettörténetén keresztül lehet megfejteni egy korszak gondolkodását, hitvilágát. Hatványozottan nehéz dolgunk van akkor, ha írott források nem vagy csak kevésbé állnak rendelkezésünkre.
Ilyenkor az előkerült tárgyak és azok pontos helyzete próbálja elmesélni a megfejthető igazságot, sokszor objektívebb formában, mint egy írott forrás. Egy kora avar kori temető feltárásakor, ha folyamatosan a fennmaradt nyomokat keressük és próbáljuk azok kódolt üzenetét megfejteni, akkor kicsit közelebb kerülhetünk a történet rekonstruálásához, nyomozásunk során összerakhatjuk a kirakó egyes darabjait, amiből egy emberi sors rajzolódhat ki, a világtörténelem egy apró szelete.
A temetők, akár a templomok, az emberi világból kimetszett szent terek, ahol földbe fagy a lávaként hömpölygő jelen, és az ősök hosszú sora köti az időtlen létezés magasabb fokához az élőt. Egyik sem lehet a másik nélkül, hiszen a gyökér telent elfújja a szél, az emlékező nélküli sírkert pedig lassan eltűnik a föld színéről. A mélyben azonban megőrzi a mára nyomtalanul eltűnt közösségek kultúrájának lenyomatát. A temetők egyben emberi tragédiák néma szemtanúi is, egyben sor sok, tör ténetek tetthelyei, amelyek sokat elárulnak az eltemetettről és eltemetőről egyaránt. Róluk szólnak a sírba helyezett áldozati állatok marad ványai, az edények, fegyverek, tárgyak, míg az elhunyt csontjai az ő életéről, betegségeiről, szokásairól árul el egy-egy fontos momentumot.
A Kárpát-medencében, a dél-dunántúli Baranya vármegyei Babarc határában már a római korból is került elő egy impozáns villa, és az újabb kutatások szerint az élet nem tűnt el a népvándorlás korában sem a környékről.
2021-2022. évben, majd 2023 kora tavaszán több mint három hektáron végeztek feltárást a pécsi Janus Pannonius Múzeum és az Ásatárs Kft. munkatársai. A készülő autópálya nyomvonalán talált lelőhely még a tapasztalt régészeket is meglepte, 33 sír és mintegy 27, a korabeli szakralitásra utaló objektum került elő a 7. századból, és munkájuk nyomán egy eddig ismeretlen világ tárult a szemük elé.
Eddig csak elnagyolt ismereteink voltak a Kárpát-medencét 568-ban megszálló avarokról, akik a Nyugat felé továbbvonuló langobardokat váltották.
Bizánci és nyugati forrásokból egy hatalmas nomád állam képe rajzolódik ki, amely letarolta a Balkán-félsziget évszázados struktúráit, 618-ban elfoglalta Thesszalonikit, 626-ban pedig a szaszanida Újperzsa Birodalommal karöltve a Római Birodalom központját, Konstantinápolyt ostromolta.
Ám belső források híján a keleti sztyeppéről érkező lovas nomád avar állam 250 éves életéről, melyet Nagy Károly hadjáratai döntöttek romba a 9. század elején, szinte csak a temetőik mesélnek. Ez alapján úgy tűnik, hogy legalább a 7. század végéig biztosan fennmaradt a római kort is jellemző sokszínű kulturális kapcsolatrendszer, amely az Avar Kaganátus népeit a keleti területekhez és a Kelet-Mediterráneumot uraló Bizánci Birodalomhoz fűzte.
A feltárt temető több szempontból különleges a Kárpát-medence más lelőhelyeihez képest. Egyrészt meglepő gazdagságú sírok kerültek elő, ahol számos arany- és ezüstékszer illetve fegyverek mellett nagy számban arany bizánci érmék fordultak elő.
E vagyont elsősorban a fegyverükkel szerezték meg a környező népekkel vívott háborúk során, de emellett a keleti, nyugati és déli országokkal folytatott kereskedelemből is komoly vagyont halmozhattak fel az élelmesebbek. A sírokban lelt solidusok bizánci évpénzként érkezhettek.
A nemesfémet aztán vagy visszaforgatták luxuscikkek, mindennapi használati tárgyak és fegyverek vásárlásába, vagy magukon viselték.
Gazdag temetők máshol is kerültek elő, ám a babarci közülük is kiemelkedik és egy különleges helyzetű csoportról tanúskodik.
A temető különlegessége, hogy itt nincs egy rendezett temetőkép, a megszokott rendezett soroktól eltérően előfordult magányos temetkezés, kisebb és nagyobb sírcsoport, sok esetben kifejezetten távol, akár 50 méteres távolságban is egymástól. Csak a genetikai vizsgálatok adhatnak választ arra a kérdésre, hogy vajon családi vagy nemzetségi temetkezéssel állunk-e szemben.
A feltárt sírok közel 90 százalékára a K-Ny tájolás vagy annak valamilyen változata jellemző, míg a többi temetkezés Ny-K irányítású. A sírok tájolását a sírban elhelyezett csontváz égtáj szerinti elhelyezkedéséből határozzák meg a régészek, a fej iránya mindig az első tag, míg a láb iránya a második.
A temető délkeleti részén levő kisebb sírcsoport határozottan elkülönült a többitől, egyrészt ellentétes, azaz Ny-K tájolásukkal és három aknasírtól keletre fekvő három önálló lósírral, melyek tájolása azonban fordított, azaz K-Ny volt.
A temetőrészlet északkeleti részén fekvő, Ny-K tájolású, melléklet nélküli sírok - melyek ugyancsak kisebb tömbben feküdtek - nem az avar időszakhoz köthetőek, hanem annál jóval korábbi temetkezések voltak.
A kora avar kori sírok tájolásában regionális különbségek fedezhetők fel, ám ezekből messzemenő következtetéseket a kulturális kapcsolatokra nem lehet levonni. Az azonban árulkodó, hogy a szomszédos Kölked-feketekapui temetőkben a NyDNy-KÉK tájolás volt az uralkodó, azaz a velük való kereskedelmi kapcsolatok ellenére a temetkezési szokásokban nem következett be átvétel.
A temetkezési szokások alapján a lelőhelyhez köthető közösség kapcsolatai nem a környékre, hanem főként a több száz kilométer távolságban levő Tiszántúlon letelepedett népek valamint Kelet-Európa felé mutatnak.
Ilyen például a sírok kelet-nyugati tájolása, az úgynevezett padmalyos sírforma, a részleges állattemetkezések, valamint az ételmellékletként előforduló juh-hosszúfartő. Ilyen a kora avar korban máshol még nem került elő a Kárpát-medencében, épp ezért nehéz beleilleszteni az eddigi ismereteinkbe.
A kelet-európai steppei jellegű leletek mellett a sírokban talált ékszerek mediterráneumi, míg a fegyverekhez tartozó tegezveret és kampós lándzsa germán jellegű, így megállapíthatjuk, hogy legalább hármas kulturális hatás jellemezte a babarci közösséget.
A kutatók rendkívül meglepődtek, amikor a temetőkben nem pusztán sírokat, hanem szakrális tereket is azonosítottak. Ezek vagy szögletes területet kerítő, hosszúkás gödrökből álló, vagy pedig az adott sír közelében kiásott, téglalap vagy ovális alaprajzú, a síroknál sekélyebb gödrök voltak, melyekbe áldozati tárgyakat helyeztek. Két esetben 4, illetve 6 tagú, középen üres, téglalap alakú rendszert alkottak.
Nyílhegyek, aranyozott lószerszámveretek, ivóedények, kiöntőcsöves korsó és fazék töredékei kerültek elő, amelyek általában férfiakhoz köthetők. Nem kizárt, hogy több esetben a hadjáratok során távolban meghalt harcosok emlékére hozhatták létre ezeket a szakrális tereket vagy a tényleges temetési szertartás részét képezték. A kisebb, a sírok közelében feltárt áldozati gödrökbe ételáldozat maradványait: kiskérődző koponyát és lábszárcsontokat, kézzel formált edényeket, olykor tojást és üveggyöngyöket rejtettek.
A temető északnyugati felében egy ilyenből került elő hét jó minőségű, rejtélyes módon vörösre festett nyílcsúcs, amelyet egykor egy vasszegecsekkel összeerősített faládában ástak el.
A lelőhelyen talált 33 sír és mintegy 27 korabeli szakrális áldozati tér gazdag együtteséből kiemelkedik a kora avar kori harcost rejtő 100. objektum.
A nomád katonai népeknél különleges tisztelet övezte a kiemelkedő harcosokat, akik az egyes kisebb közösségek vezetői voltak. Az ő temetkezéseik kivételes gazdagságúak, és talán a legtöbbet árulják el az avarok hierarchikus világáról.
Babarcon az élete virágjában levő férfit a lovával együtt egy úgynevezett padmalyos sírban helyezték végső nyugalomra.
A temetés során először az ő koporsóját helyezték végső helyére a sír aknájának északi oldalába vájt üregbe, a padmalyba, ...
... majd az előzetesen leölt, díszesen felkantározott lovat eresztették be a sírgödör aknarészébe.
Az elhunyt íját és a hozzátartozó tegezt nyilakkal, rajta a germán eredetű mintával díszített tegezfedél-verettel, melynek párhuzama a közeli Kölked-Feketekapunál figyelhető meg, a ló hátához helyezték.
A kaftánban eltemetett férfi mellett egy kettétört lándzsa, valamint egy ép kampós lándzsa hevert, értékes veretei alapján mindenképp a közösség egyik vezetőjét tisztelhetjük benne.
Ma már nem használjuk a mindennapokban, így magyarázatra szorul a padmaly kifejezés. A szláv eredetű kifejezés jelentette egyrészt a patakok partoldalába ásott bemélyedést, ahová a halak behúzódhattak, és az onnan való kihalászásuk volt a padmalyozás.
Másrészt pedig jelentette a földbe ásott hosszanti üregeket, amiket egyes mélyebb gödrök oldalában alakítottak ki. Ilyenekkel főleg temetőkben találkozunk, és padmalyos síroknak nevezzük őket. Ennek lényege, hogy először az elhunyttal együtt eltemetett áldozati állat számára ástak ki egy gödröt, a sír akna részét...
...majd abból az akna egyik hosszanti oldalába üreget ástak, ahová az elhunytat helyezték el. Az üreg száját deszkákkal vagy állatbőrökkel elrekesztették, ezután az áldozati állatot a sír aknarészébe helyezték, majd betemették az aknát.
Közkeletű az a nézet, hogy a nomád harcosok sírjában minden esetben eltemették a lovaikat is. Ilyenkor az állatot hasra vagy oldalára fektetve helyezték el. Az avar korban főként a Dunántúlon volt jellemző a lovak külön gödörbe temetése, így akár Meroving eredetű germán szokásból is eredhetett, ami a langobardoktól öröklődött. Fontos, hogy sok esetben lándzsahegy is előkerült a lovak mellől, azaz e fegyver nem a harcoshoz, hanem a lovához kapcsolódott a kora avarok felfogásában.
A teljes vázas temetkezés mellett az áldozati állat nyúzva is sírba kerülhetett. Ilyenkor a lenyúzott bőrben hagyott koponyát és lábcsontokat fektették a sírba a halott bal oldala mellé vagy ritkább esetben az elhunyt fölé, legtöbbször azzal azonos tájolással. Megesett, hogy a lovat szerszámzat nélkül temették el, ám gyakoribb volt, hogy felszerszámozták (nyereg, zabla, kengyelek, kantárzat).
A 30. objektum minden szempontból különleges, és új adatokat nyújt a korabeli családi viszonyokhoz és a szülő-gyermek kapcsolathoz. Ebben ugyanis egy gyermeket temettek el a felnőtt férfiakéra jellemző mellékletadással.
A koporsóját talán az áldozati lakoma során elfogyasztott bárány bőre fedhette. A mediterrán stílusú mellékletekkel ellátott gyermeket étellel gazdagon ellátták, hogy ne szenvedjen szükséget a másvilágon, feje mögé bronzpántokkal megerősített favödröt és juhkoponyát helyeztek.
Az antropológiai vizsgálatok alapján a gyermek ritka fejlődési rendellenességben szenvedett, és a szülei mindent megtettek a gyógyulásáért. Ezt bizonyítja a nyakában hordott ezüst kereszt, arany bulla és a bronz balta alakú csüngő, amelyek óvó-védő amulettként szolgáltak. Egyetemes emberi magatartásnak számít, hogy a szülők minden elérhető valláshoz köthető rituális tárgyat beszereztek, hogy azzal segítsék a gyermeküket.
A másfél - két és fél éves gyermek a közösség fontos tagjának számított. Kiemelt társadalmi státuszát jelzi a jobb válla mellé helyezett ezüst ivókürt, amely rendkívül ritka leletnek számít. A temető gazdagságát jelzi, hogy egy ugyanilyen tárgy egy másik férfi sírból is előkerült e lelőhelyen. A temetőn kívüli párhuzamát a kunbábonyi fejedelemi sírból ismerjük, ahol a tárgy pontos mása aranyból készült.
A babarci közösség a 7. század közepén elhagyta szállását, későbbi sorsáról semmit nem tudunk. Valószínűleg gyorsan távoztak, erre utalhat a temető „félkész” állapota.
A felhagyása után mintegy 1370 évvel előkerült temető azonban egy széles kulturális kapcsolatrendszerrel bíró, ám a közvetlen környezetében különleges szokásokkal kitűnő népcsoportról tanúskodik, akikről írott források híján csupán a halottaik vallanak.
Tudományos szakértőkGALLINA József Zsolt, GULYÁS Bence, GULYÁS Gyöngyi,
HARANGI Flórián, MESTELLÉR János
SzinopszisBALOGH András
SzövegkönyvBALOGH András, VARGA Szabolcs
IllusztrátorEPERJESI Gábor, JAKOBOVICS Dóra Kata
TervezőgrafikusKÖVES Rebeka
Angol fordításSEBŐK Kata
SzoftverfejlesztőRÓNOKI Zoltán
FotókGÁL Tamás, KATONA Bálint
ZeneShahead MOSTAFAFAR
Forrás képekÁsatárs Kft. és a Janus Pannonius Múzeum fényképei
2023
A feltárást a Janus Pannonius Múzeum
és az Ásatárs Kft. munkatársai végezték 2021-2022. évben.
Feltárásvezető: Tóth István Zsolt (JPM).
Régész munkatársak: Gallina József Zsolt (Ásatárs Kft.), Neményi Réka (JPM), Gulyás Gyöngyi (Ásatárs Kft.)
